Ölelj ajándékkal

“Az ajándéknak önmagában nincs jelentősége, akkor kap értelmet, amikor kiválasztásakor elképzeljük a  másik örömteli, boldog arcát.” Genki Kawamura

Mindenki szeret ajándékot kapni: jó szót, ölelést, simogatást, minőségi időt. Egy jó könyvet, csokit, élményt, utazást. Egy plüssállat puhasága, kedves arca minden kisgyerek lelkét felvidítja, a kezünkbe adott csokor virág illata akár egész nap az orrunkban maradhat. Az ajándékozás a szeretetnyelvek egyike, azt fejezi ki, „gondolok rád”, „eszembe jutottál”.  Boldog, aki szívből ajándékoz, mert tudja, boldog lesz az, akit szeret és meglep. Ajándékot adni és kapni is jó. Persze, ez így túl rózsaszín, túl szép, túl jó: sokszor okoz fejtörést számunkra a “kötelező ajándék”, a karácsonyi tolongás, a “vajon örülni fog-e neki?” kérdéskör. Van erre pénzem? Mire van szüksége? Sokszor csak letudni szeretnénk a kötelező köröket: mennyivel jobb, amikor szívből, elvárások nélkül, csak azért lepünk meg valakit, mert eszünkbe jutott és szeretjük.

Az ajándékozás története

Az ajándékozás egyértelműnek és mindennapos dolognak számít a mai társadalomban. Már a legkorábbi civilizációk is ajándékoztak. Igaz, ők az isteneiknek vittek főleg ajándékot és cserében bő termést, gazdagságot reméltek, később pedig szokássá vált az uralkodót vagy a törzsi vezetőket is megajándékozni. Az ajándékozást tekinthetjük egyfajta cserekereskedelemnek is egyes kultúrákban. Ma már ajándékot a szeretteinknek, barátainknak adunk és tőlük kapunk cserébe mi is különböző meglepetéseket.

Az ajándékozás tulajdonképpen a társadalom alappillérét képezi, hiszen nemcsak a szeretetünket és az odaadásunkat fejezzük ki a másik személy felé egy-egy meglepetéssel:  hanem egyféle hatalmi szimbólum is, amit főleg az ajándék értéke fejez ki. Ugyanakkor, bizonyos elkötelezettséget is jelent az ajándékot kapó fél számára, hiszen viszonozni kell valamilyen módon azt.

Egyes ajándéknak jelzés értéke is van. Például régen hazánkban is szokás volt, hogy a lányok bokrétákkal lepték meg a legényeket. A bokréták típusai jelezték a legények számára, hogy van esélyük az illető lánynál vagy nincs. Ha egy legény több bokrétát is kapott, akkor azzal jelezte a kiszemelt lánynak, hogy ő a befutó, hogy az ő bokrétáját a kalapja elejére tűzte. Ma már ez a szokás kihalt. De a szerelmi ajándékoknak még ma is nagy a jelentősége. A párok ezzel is kifejezhetik érzéseiket egymás iránt.

Egymás kölcsönös megajándékozása mellett, létezik az úgynevezett protokoll ajándék fogalma is. Ezzel az üzletfelek lepik meg egymást, egy-egy hivatalos látogatás alkalmával. A céges ajándékoknak is nagy szerepük van. A főnök ezzel kifejezheti háláját a jól végzett munka iránt. Ugyanakkor ez motiválást is jelent a dolgozóknak, hogy jobban teljesítsenek. A kereskedelemben is jól ismert az ajándékozás fogalma. A kereskedők apró figyelmességgel kedveskednek a hűséges vásárlóknak. Ezt a multik is átvették és különböző ajándéktárgyakat csatolnak egy-egy termék mellé, ezzel buzdítják vásárlásra a vevőket.

Erőn felül

Mivel sokszor ünnephez kötötten elvárás az ajándékok beszerzése, bizony, sokunk feje fáj: hazánkban 24% az, aki előre tervez, nem az utolsó pillanatra hagyja az ajándékok beszerzését. Ők azok, akik tudják, kinek, mit vesznek és miért. A többség kapkod, és bizony,  olykor erőn felül költekezünk.  A feszült, „most valamit muszáj” érzés, amivel az utolsó pillanatokban tolongunk a  plázákban, biztosan sokunknak ismerős.

Az örömteli adok-kapok ajándékozásban nagyon fontos, hogy az ajándékhoz ne kötődjön semmilyen elvárás, kötelezettség. Ha ismerjük az ajándékozottat, jóval könnyebb dolgunk van, ugye?

Milyen a jó ajándék?

Az ajándékozás végső célja – törzsi társadalomban, hagyományos magyar faluban vagy a mi jelenkori világunkban egyaránt – nem más, mint az emberi kapcsolatok megteremtése, megmutatása és ápolása. A lényeg az emberek közti szeretet. Az ajándékoknak rejtett üzenete van: megmutatja,mit gondolunk a másikról. Az utolsó pillanatban, idegességgel, ide-oda rohangálva vásárolt ajándék nem ebbe a kategóriába tartozik.  A szeretetből adott ajándék az, amikor őszintén kívánjuk, hogy aki kapja, nagyon örüljön neki.

A tárgy, amit valakitől kapunk, mindig emlékeztet arra, aki adta. Eltesszük a gyerekünktől anyák napjára kapott “kézműves” könyvjelzőt, és azt a kis tűpárnát használjuk majd, amit a kezecskéivel varrt nekünk. A szívével tömte tele, ebben biztosak vagyunk. Tudjuk, hogy nagyi és papa utazni szeretnek: lepjük meg őket egy szép bőrönddel vagy egy medencés élménnyel. Biztosan hálásak lesznek érte és mi is örülünk a “telitalálatnak”.

Fontos, hogy ne az elvárás szülje az ajándékot:  adjunk szívből. Mutassuk meg: ismerlek. Mutassuk meg ajándékunkkal: gondolok rád. Adjunk olyan ajándékot, amivel karok nélkül is átöleljünk azt, akit szeretünk.

 „Az élet rövid, ezért nincs sok időnk megörvendeztetni azok szívét, akik velünk együtt utaznak ezen a ködös úton. Siessünk hát szeretni! Siessünk kedvesek lenni.” (Henri-Frederic Amiel)

Ajándékozz lufit: ötletek itt. 🙂

Csomagolj lufiba: ötletek itt. 🙂
Tovább a blogra »